Generációváltás, cégeladás 1. rész

Tisztelt Olvasó!

Öt cikkből álló és alapvetően az Utódlási kalauz (nem csak) Átadóknak c. könyvemre épülő cikksorozatunkat hadd kezdjem a könyv Utószavával, ahol igyekeztem egy egész könyv tapasztalatát egy fejezetbe sűríteni, és azt ajánlottam, hogy ezzel a fejezettel az kezdje az olvasást, aki tényleg csak a végleges és néhány mondatban összefoglalható konklúzióra kíváncsi.

A könyvben tételesen is felsorolt több mint ötven, a való világból vett példa kapcsán nyilván sokféle tapasztalat szűrhető le. Egy azonban biztos. Az utódlás kapcsán sincs kulcsrakész vagy dobozos megoldás, hiszen nemcsak a cég mérete és összetettsége meghatározó, hanem a két szereplő (átadó és utód) habitusa, személyisége és egymáshoz való viszonyuk is. Ezért is van az, hogy például egy családon belüli utódlás nem biztos, hogy egyszerűbb, mint ha két egyébként idegen emberről volna szó. Ráadásul az sem mérhető ki patikamérlegen – főleg nem előre –, hogy az átadó mit és mennyit tud, akar és képes átadni, illetve az utód mennyi idő alatt mit, tud, akar és képes átvenni. Ettől egyedi minden utódlás, és ezért van az, hogy nagyon sok a sikertelen kísérlet.

Mit lehet tehát tenni annak, aki szembesül az utódlás feladatával?  
Lehet a kérdéssel nem foglalkozni. Aztán majd lesz, ami lesz, remélve, hogy nem kell sem végignéznünk, sem végigélnünk azt, ami történik.

Lehet a kérdést évekig odázni, azzal, hogy jó magyar szokás szerint „ej, ráérünk arra még”. Aztán egyszer csak az örökösökre marad a kérdés, de nekik a legtöbb esetben fogalmuk sem lesz róla, hogy mihez kezdjenek a céggel. És ilyenkor talán már jobb is, hogy nem látjuk, mi lesz az életünk munkájával felépített cégből.

Lehet bízni abban, hogy a céget majd a családból viszi tovább valaki. Ha nem is a gyerek, mert neki már saját egzisztenciája van, vagy külföldre ment, de egy unokaöcs vagy akár az unoka, ha más nincs. A fő, hogy a reménybeli utód elhivatott legyen, alkalmas, és akarja is csinálni, ráadásul úgy, ahogy azt mi is jónak látjuk. De vajon van-e ilyen a családban? És ha van, akkor mit csinál? Várja, hogy átvehesse a nagybácsi cégét, vagy már neki is saját cége van?   

Lehet reménykedni abban, hogy egy kolléga majd a sajátjaként viszi tovább. Ahelyett, hogy saját céget alapítana és elvinné először az ügyfeleket, aztán a kollégákat, végül a beszállítókat és partnereket. De ha eddig nem indult el a saját cég irányába, akkor ezt most miért tenné meg? Lehet, hogy körülöttünk is olyan munkatársak vannak, akik kiváló kollégák, csak nem vezetőnek valók?  

Lehet várni, hogy valaki megveszi a céget. De cégeket sajnos nem vesznek, hanem eladnak, és általában még csak nem is annyiért, amennyiért el akarják adni, hanem annyiért, amennyiért meg akarják venni. És az vajon elég-e arra, hogy mindazt megvalósítsuk, amit nyugdíjas korunkra terveztünk?

A végső jó tanácsok sorához egy újságírót hívok segítségül, aki az interjúban többször is rákérdezett a lényegre, miszerint:

Hogyan tudnak előre felkészülni az utódlásból adódó problémákra a vállalkozók?
Rövid válaszom az, hogy száz százalékig nem tudnak felkészülni, de a jó hír ezzel szemben az, hogy megfelelő tervezéssel a majd biztosan felmerülő kérdések hetven-nyolcvan százalékát el lehet rendezni, még azelőtt, hogy az utódlás ténylegesen megtörténne. És az már elég ahhoz, hogy az utódlás sikeres legyen, hiszen a közben felmerülő húsz-harminc százaléknyi probléma kellő korábbi tanácsadói tapasztalattal mindig megoldható. Tudomásul kell venni, hogy belevágni egy utódlásba terv nélkül, az veszélyes, de bizonyos esetekben még így is sikerülhet, csak több időbe és energiába kerül. Tréning nélkül is körül lehet hajózni a Földet, de talán mégis érdemes készülni rá egy kicsit.
 
Mi a legfontosabb tanács, amit a generációváltásra készülőknek adna?
Kettő is van.
Kezdjék időben, hiszen minél hamarabb kezdik el, annál több reális lehetőség közül választhatnak.
A másik pedig, hogy ne sajnáljanak két-öt hónapot eltölteni és néhány százezer forintot elkölteni az utódlási tervre, mert a folyamat során a befektetett idő és pénz többszörösen megtérül.

Végül pedig még egyszer hozzáteszem, hogy ha az utódlás olyan könnyű dolog volna, akkor nem volna olyan sok kudarc. Még szerencse, hogy vannak utódlási tanácsadók, akik az alapítóknak olyan ügyekben is tudnak segíteni, amelyekkel azok ugyan még nem, de a tanácsadók már akár többször is találkoztak.

 

Salzmann Zoltán, utódlási tanácsadó

Budapest 2020.01.20  

Amennyiben a részletek helyett az egész könyvre és ráadásul most azonnal kíváncsi, az az Utódlási Kalauzt megrendelheti az alábbi címen:

https://salzmannandpartners.hu/utodlasi-kalauz-konyv/

 

Hivatkozás: https://salzmannandpartners.hu/utodlasi-kalauz-konyv/
Bejegyzés időpontja: 2020.01.20. Hétfő 08:47
Szerző: Salzmann Zoltán

Elfelejtett jelszó

Kérjük adja meg a korábban regisztrált e-mail címét, és elküldjük a módosításhoz szükséges linket!

Regisztráció megerősítése

Köszönjük regisztrációját!

Biznee fiókja aktív!

Ön már bejelentkezett!

Biznee fiók törlése

Biznee fiókja törölve lett!

Online Cégérték kalkulátor

Az Online Cégérték kalkulátor használatához kérjük jelentkezzen be!

Amennyiben még nem regisztrált oldalunkra, most fél perc alatt megteheti!

Online Cégérték kalkulátor

Köszönjük, hogy a BIZNEE cégérték kalkulátorát használta!

Az Ön által megadott adatok alapján kalkulációnkat PDF formátumban elküldtük a regisztrált e-mail címére!

j